1 Végül imádkozzatok értünk, atyámfiai, hogy az Úr beszéde terjedjen és megdicsőüljön, ahogyan közöttetek is, 2 és hogy megmeneküljünk az alkalmatlan és gonosz emberektől. Mert nem mindenkié a hit! 3 De hű az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól. 4 Bízunk az Úrban, hogy megteszitek és meg is fogjátok tenni mindazt, amit meghagytunk nektek. 5 Az Úr pedig vezérelje szíveteket az Isten iránt való szeretetre és a Krisztus iránti hűségre.

6 A mi Urunk Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, atyámfiai, hogy tartsátok távol magatoktól azokat az atyafiakat, akik nem rendesen élnek, nem a szerint a tanítás szerint, amelyet tőlünk kaptak. 7 Magatok is tudjátok, hogyan kell minket követnetek, mert mi nem viselkedtünk közöttetek rendetlenül. 8 Senkinek kenyerét ingyen nem ettük, hanem vesződséggel és fáradsággal éjjel-nappal dolgoztunk, hogy közöttetek senkinek se legyünk terhére. 9 Nem azért, mintha nem volna rá jogunk, hanem hogy magunkat például állítsuk elétek, hogy minket kövessetek. 10 Mert amikor nálatok voltunk, azt rendeltük nektek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.

11 Mert azt halljuk, hogy közületek egyesek rendetlenül élnek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat cselekszenek. 12 Az ilyeneknek meghagyjuk, és kérjük őket a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendesen munkálkodva a maguk kenyerét egyék. 13 Ti pedig, atyámfiai, meg ne restüljetek a jó cselekvésében.

14 Ha pedig valaki nem engedelmeskedik e levélben írt tanításnak, azt jegyezzétek meg, kerüljétek társaságát, hogy megszégyenüljön, 15 de ne tartsátok ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit.

16 Maga pedig a békességnek Ura adjon nektek mindenkor minden tekintetben békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!

17 A köszöntést én, Pál írom saját kezemmel, ami ismertetőjegye minden levelemnek. Így írok.

18 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájatokkal! Ámen.